Dominálta a csapat a játék első felét (17 pont), de a második játékrészben 0 (!) pontot tettünk fel a táblára.
Újra bántó edzői hibákat láttunk, a jó time management és a gyors reagálás nem Andy Reid-ék terepe.
Talán nem túlzás azt mondani, hogy ezt a meccset egy Belichick szintű edző gond nélkül lehozta volna.
Az egyik legbántóbb hiba a 2. negyed végén történt.
Volt egy meg nem adott futott TD-nk. Ott azonnal challengelni kellett volna, ezt bizony az edzői stáb szúrta el.
Két időkérésünk volt még, belefért volna a challenge akkor is, ha nem nyerjük meg.
De időt nyertünk volna ahhoz, hogy kitaláljunk valami működő goal line játékot, mert az ezt követő 3. és 4. kísérletre bemutatott középső futások reménytelenek voltak. Sőt ha negyedikre rúgunk, akkor is megvan a meccs.
Aztán a 3. negyedben megint jött egy Smith interception, és szokás szerint megint az end zone-ban.
Már a Tampa elleni meccs is így ment el.
És a 4. negyedben jött a szokásos bénázás, egyszerűen a csapat nem képes az időt profi módon égetni.
Volt egy nagyon bosszantó pillanat a vége felé, amikor 17-16-os vezetésnél, 3 és 3 szituációban,
egy időkérés után, egy teljesen értelmetlezhetetlen, kifordulós, elsőszándékból történő irányítófutást láthattunk.
Ha ott megvan a first down, akkor megvan a meccs.
Majd jött az ellenfél 2 perces támadása, ahol elkezdett sütni a Tennessee támadójátéka, mi meg bambán asszisztáltunk hozzá. Volt még 2 időkérésünk, ha nagyon hasít az ellenfél be kell kérni, hogy megzavarjuk őket, és a védelmünk összeszedje magát!
Ehelyett mire kértük ki az időt?  A Titans 53 yardos mezőnygól kísérletének lefagyasztására...
Ami egyébként nem ment volna be...
De az ex-kansasi rúgó, Succop összeszedte magát, és másodikra berúgta. Ezzel nyert a Titans.
Gratulálunk a Kansas edzői stábjának....
(Amúgy ezt a rúgó lefagyasztósdit be kellene tiltani a francba. Szerintem sportszerűtlen és nem illik a játék szellemiségébe.)

A Denver elleni győztes meccsen (Kansas City Chiefs – Denver Broncos 30-27 hu.) már az első negyedbeli punt visszahordásánál is ígéretesen iramodott meg, de akkor még egy elvetődő védő épphogy elérte a cipőjét, és elesett a 35 yardos környékén. Azután a második negyed közepén már mindenkit kikerülve száguldott be a Denver célterületére, csak csapattársa De’ Anthony Thomas tudott vele lépést tartani, le is pacsiztak a gólvonal előtt. A visszahordása közben egy pillanatra elérte a 22.77 mérföld/órás (kb. 36,64 km/h) sebességet, aminél gyorsabb futás idén még nem volt az NFL-ben. Ez egy tisztes sebesség, ha jól számolom, akkor 10mp környékén futná vele a 100-at. Egyébként is nagyon jó meccse volt a Denver ellen, 3 TD-t ért el, ráadásul a második olyan játékos volt a liga történetében (Az első 1965-ben Gale Sayers volt), aki egy meccsen belül ért el futott, elkapott és visszahordott TD-t is. Mindenezek után mi sem természetesebb, hogy ő lett a hét támadójátékosa az AFC-ben.

Ki is ő valójában? A 22 éves elkapót a 2016-os draft 5 körében 165. helyen választotta ki a Kansas City Chiefs, azaz újonc évét látjuk. De vajon egy ekkora tehetség hogyan került ennyire hátra az idei drafton? 

A Georgia állambéli Pearson-ban született, és már középiskolában kitűnt remek futó teljesítményével. 100 és 200m síkfutásban Georgia bajnoka volt, majd 2012-ben egy század híján beállította az 1985 óta érvényben lévő középiskolai rekordot 200m-en.  2012-ben beválogatták az USA ifjúsági atlétikai VB csapatába. A barcelonai VB-n 200m-en 3-ik lett, és tagja volt a győztes 4x100-as váltónak is. 

A Garden City Community College, egy kansasi fősuli, itt már focizott is a futás mellett. 2013-ban 659 futott yard, 5 TD, és 532 elkapott yard állt a neve mellett. 

Az Oklahoma State egyetemen folytatta a pályafutását 2014-ben és nagyon bíztató szezonja volt, egészen 2014. decemberéig, amikor is azonnali hatállyal kirakták a futó és a focicsapatból is, egy rendőrségi ügy miatt.  

2014. december 12-én tartóztatták le terhes barátnőjének bántalmazása miatt. Bűnösnek találták, 3 év próbaidőre szabadon bocsátották, dühkezelési terápiára és egy éven át önkéntes szociális munkára kötelezték. A volt barátnő később egészséges fiúgyermeknek adott életet.

2015. szeptemberében a West Alabama egyetem fogadta be, azok után, hogy az edzőjük alaposan utánajárt a történetnek és még Hill középiskolai tanárával is beszélt. A szezon után jelentkezett volna a 2106-os NFL draftra, de nem hívták meg a Combine (erőfelmérő) eseményre. Így a West Alabama Pro Day-en mutatta meg képességeit, lenyűgözve a játékosmegfigyelőket. A korábbi bűntett azonban megbélyegezte őt, és bár legalább 20 csapat érdeklődött, sorra lekerült mindegyik draft táblájáról.
Végül mégis draftolták: mint már írtam, a Kansas City Chiefs választotta ki őt az 5. kör 165. helyén.  

A sajtó nagyon kritizálta ezért a csapatot. Szerintük túl nagy a kockázat, és felemlegették a Chiefs korábbi linebackerének, Jovan Belchernek tragikus történetét, aki az Arrowhead stadion parkolójában lett öngyilkos, miután meggyilkolta barátnőjét. Andy Reid vezetőedző egy rögtönzött sajtótájékoztatót tartott Hill draftolása után, ahol elmondta, hogy Clark Hunt tulajdonos belegyezett a kiválasztásba, és hogy ők is alaposan utánajártak a történetnek, még az ügyésszel is beszéltek, aki anno a vádat képviselte. 

Hill negyedik elkapóként kezdte az évet a csapatban, de a sérülések és a jó játéka folytán gyakorlatilag a kezdőbe verekedte magát. És folyamatosan bizonyít.  

Csütörtökön az Oakland ellen is újra volt visszahordott és elkapott TD-je is: ismét alaposan kivette a részét a győzelemből. 

A kritikák elhallgattak, a sajtó most már egyértelműen ünnepli az új hőst, aki kapott egy második esélyt, és élni tudott vele. És Amerika imádja a hősöket… 

Nekem meg termeli a pontokat Fantasy-ben, mert én már szezon elején leigazoltam magamhozJ

Nyilván probléma volt, hogy Marcus Peters nem játszott. Peters versenyben van az év védőjátékosa címért, ha láttad a Carolina elleni labdaszerzését, akkor tudod miért. Még a Carolina elleni meccs utolsó negyedében szenvedett csípősérülést, és egészen vasárnapig kétséges volt a játéka. Végül a meccs előtt úgy határozott az edzői stáb, hogy nem játszhat. Így Mike Evans tampai WR nyugodtan fickándozhatott a pályán, 105 yardig jutott.
A meccs közben Dee Ford linebacker, aki a sack listát vezeti a csapatban, a 3. negyedben combhajító húzódással véglegesen kiszállt.
De még fájdalmasabb volt Alex Smith QB negyedik negyedes, end zone-ban eldobott interception-je. Megint azt az ötlettelen, sótlan, minimál játékot láttuk tőle, és az offense-től, aminek legnagyobb erőssége a labdabiztonság lenne. Ez az óriási gond az offense-el, mivel nincsenek nagy játékok, ezek a kis hibák sem férnek bele.
A Tampa elleni meccset fix győzelemre vettük, sajnos ezek után csak nehezebb ellenfelek jönnek.
Denver Broncos oda-vissza, Atlanta, Oakland, Tennesse és San Diego. Nem lesz könnyű menet.
Az adhat okot némi optimizmusra, hogy úgy tűnik, az erősebb ellenfelek ellen mindig jobban összekapja magát a csapat.

Bár az 4. héten a Pittsburg ellen visszatért, és az Oakland ellen TD-t is szerzett, de a New Orleans ellen már csak nagyon keveset volt a pályán: érezni lehetett, hogy valami nincs rendben. A híres doki, Dr. James Andrews megvizsgálta, és szinte azonnal meg is műtötte. A sérülésről többet pontosan nem lehet tudni, de annyi bizonyos, hogy a Chiefs sérültlistára tette (Injured Reserve), ami azt jelenti, hogy legkorábban a 17. héten a San Diego ellen térhet vissza. A hírek szerint a műtét jól sikerült, egy cikkben azt a meniszkuszt emlegették, amely sérülés idén nagyon "divatos", többek között Ben Roethlisberger és Adrian Peterson is ezzel bajlódik. Isteni csoda lenne, ha Jamaal ebbben a szezonban játszani tudna még. De legyünk optimisták: bízzunk benne, hogy a leendő playoff menetelésünkben már nagy szerepet fog játszani...

A Chiefs 2012-es edzőtáborában csalódást okozott a stábnak, de végül mégis a kezdőben találta magát Anthony Toribio sérülése miatt. Közben megkötötte a csapattal az első 4+1 éves szerződését is ($ 11M/4év). Mind a 16 alapszakasz meccsen kezdő volt, 38 szerelést (tackle) (ebből 28-at egyedül) jegyzett és bár nem volt irányító zsákolása (sack), de a passz siettető képességeit már megmutatta. A szezon végén a legnagyobb helyi újság, a Kansas City Star őt jelölte meg, mint az év újonc Chiefs  játékosát.

2013-ban aztán egyből 3,5 sack-et csinált az első két meccsen. Onnantól fogva általában két támadófal embert állítottak rá, így a szezon hátralévő részében csak egy sack-et tett hozzá. Ebben az évben 804 védőjáték (snap) alkalmával volt pályán, ami 85-el volt több, mint bármely más védőfal játékosé a ligában! A szezon végén meg is érkezett a jól megérdemelt első Pro Bowl jelölése. 2014-ben is mind a 16 meccsen kezdő volt, 6 sack-et és 37 tackle-t jegyzett, és megkapta a második Pro Bowl jelölését is.

2015-ben jött az első touchdown. A San Diego ellen a 11-ik héten egy 1 yard-os futással lett mindenidők legnehezebb TD-t szerző játékosa. A védőfalból előtte csupán öten futottak TD-t, az egész liga történetében. A szezon alatt 39 tackle és 1 sack volt a mérlege, valamint 1 kierőszakolt labdavesztés (forced fumble) és 1 megszerzett labda került a neve mellé, de ez sem volt elég az újabb Pro Bowl meghíváshoz.

2015 áprilisában a Chief lehívta az 1 éves szerződés hosszabbítási opcióját előre a 2016-os szezonra ($ 6,15M/év). A holtszezonban megpróbáltak a felek egy hosszútávú szerződést kötni helyette, de végül maradt az eredeti opciós szerződés. Azaz év végén lejár a szerződése, és félő, hogy nagyon sokba fog kerülni.

Az idei szezonja eddig közepesen alakul (8 meccsen 11 tackle és 0,5 sack), de a 6. héten megvolt az újabb TD. Egy hátrapassz elkapása után futott egy újabb 1 yardos TD-t. (A hátrapassz miatt futott TD-nek számít). És a meccs után az is kiderült, hogy a playbookban ezt a játékhívást “Hungry Right Pig”-nek, azaz “Éhes Disznó Jobbra”-nak nevezik J

Itt a videó.

Nos, csak emiatt a poén miatt írtam meg ezt a cikket...

Dontari Poe 2012 óta a Chiefs Nose Tackle-je, azaz a védőfalunk közepe. A Nose Tackle, egy találó megfogalmazás szerint „masszív srác, aki kitölti a pálya közepét”. Általában a 3-4-es védekező séma középső embere (de 4-3-ban is létező pozíció). A nose tackle (3-4-ben) a center „orra” előtt áll, innen a neve. Fő feladata a (center melletti) két A-lyuk „tömése”, passz esetén pedig az egyik guard és a center lekötése.

Sűrű srácok kerülnek erre a posztra, általában ők a legnehezebbek a csapatban (325-375 font azaz 147 -170 kg), ellenben viszonylag alacsonyak szoktak lenni, hogy a súlypontjuk alapból lentebb legyen. Általában nem magasabbak mint 6,3  láb, azaz 191 cm, tehát nem törpékre kell gondolni. Átlagon felüli állóképességgel kell rendelkezniük a folyamatos duplablokk miatt, amit kapnak.

A poszt talán legismertebb képviselői a közelmúltból: Casey Hampton (Pittsburgh Steelers 2001-2012), Jamal Williams (San Diego 1998–2009), Gilbert Brown (Green Bay Packers 1993–1999, 2001–2003), Vince Wilfork (New England Patriots 2004-2014, Houston Texans 2015-) és persze Dontari Poe (Kansas City Chiefs 2012-).

Dontari Poe, a University of Memphis egyetemi focicsapatában játszott, és a 2012-es drafton jelentkezett az NFL-be. Eredetileg második körös kiválasztottnak jósolták, de az erőfelmérőn (NFL Combine) nyújtott teljesítményével lenyűgözte a játékos megfigyelőket és végül előkelő helyen, az első kör 11 helyén választotta ki a Kansas City Chiefs. A legemlékezetesebb a 40 yardos futása (4,98 mp) és a fekvenyomása (44 ismétlés) volt.

Warren Sapp (korábbi All-Pro védő, Hall Of Fame tag) mondta róla: “Elhiszed, hogy a 40 yardot 4,98 mp alatt lefutotta? Poe úgy néz ki, mint egy hűtőszekrény. Nem is gondolnád róla, hogy így tud mozogni. A legmegdöbbentőbb az első 10 yard volt. Elképesztő robbanékonyságot láttam tőle, ami, bocsássatok meg, hogy ilyet mondok, de egy kicsit saját magamra emlékeztetett…”

Keresztszalag sérüléséből visszatért a sztár futó játékosunk, Jamaal Charles. Már október 2-án a Pittsburg ellen is játszott, (2 kísérlet, 7 yard), de múlt vasárnap az Oakland ellen már TD-t is szerzett. Szerintem bérelt helye van a Hall Of Fame-ben, minden idők egyik legjobb futójáról van szó.Hamarosan összeszedek róla minden infót, egy külön bejegyzésben, most csak arról elmélkednék, hogy mit jelenthet ő a csapatnak.

Furcsa kettőség van abban, ha van egy ilyen kiemelkedő tehetségű játékosod. Nyilvánvalóan játszatod, ráépítesz egy csomó játékot, kiemelt szerepet adsz neki. De ezzel egyrészt egysikúvá teheted a csapat játékát, másrészt a padon ülő tehetséges fiataloktól is elveszed a bizonyítás lehetőségét. Ha meg kevesebbet játszik, akkor a sztár nyilván besértődik, és nem fog ugyanazon a hőfokon pörögni, neadjisten eligazol.Nagyon óvatosan kell egyensúlyozni edzőként. Mi is történt a 2013 szezon rájátszásában? A Colts ellen megsérült Charles, és a csapat támadójátéka szétesett. Akkor derült ki igazán, hogy a támadójátékunk mennyire őrá épült. A tavalyi szezonban is megésrült, de már az alapszakaszban, és előkerült a padról Spencer Ware és Charcandrick West, akik csodálatosan pótolták. Időközben Ware emelkedett ki igazán, az idei szezonban egyértelműen ő volt eddig az első számú futónk. Most hogy visszatért Charles, az Oakland elleni meccsen kiderült, hogy mi jöhet ki abból, hogy ha megosztják a futásokat. Gyönyörűen működött a dolog, reménykedhetünk benne, hogy ez a duó (illetve West-el trió) innentől kezdve végigszáguld az ellenfeleken. Egy újabb sérülés esetén (ne legyen!) már jóval több kombinációs lehetőség van a tarsolyban, mint 2 éve volt. Csak azt a fránya passz játékot kellene rendbetenni...