Keresztszalag sérüléséből visszatért a sztár futó játékosunk, Jamaal Charles. Már október 2-án a Pittsburg ellen is játszott, (2 kísérlet, 7 yard), de múlt vasárnap az Oakland ellen már TD-t is szerzett. Szerintem bérelt helye van a Hall Of Fame-ben, minden idők egyik legjobb futójáról van szó.Hamarosan összeszedek róla minden infót, egy külön bejegyzésben, most csak arról elmélkednék, hogy mit jelenthet ő a csapatnak.

Furcsa kettőség van abban, ha van egy ilyen kiemelkedő tehetségű játékosod. Nyilvánvalóan játszatod, ráépítesz egy csomó játékot, kiemelt szerepet adsz neki. De ezzel egyrészt egysikúvá teheted a csapat játékát, másrészt a padon ülő tehetséges fiataloktól is elveszed a bizonyítás lehetőségét. Ha meg kevesebbet játszik, akkor a sztár nyilván besértődik, és nem fog ugyanazon a hőfokon pörögni, neadjisten eligazol.Nagyon óvatosan kell egyensúlyozni edzőként. Mi is történt a 2013 szezon rájátszásában? A Colts ellen megsérült Charles, és a csapat támadójátéka szétesett. Akkor derült ki igazán, hogy a támadójátékunk mennyire őrá épült. A tavalyi szezonban is megésrült, de már az alapszakaszban, és előkerült a padról Spencer Ware és Charcandrick West, akik csodálatosan pótolták. Időközben Ware emelkedett ki igazán, az idei szezonban egyértelműen ő volt eddig az első számú futónk. Most hogy visszatért Charles, az Oakland elleni meccsen kiderült, hogy mi jöhet ki abból, hogy ha megosztják a futásokat. Gyönyörűen működött a dolog, reménykedhetünk benne, hogy ez a duó (illetve West-el trió) innentől kezdve végigszáguld az ellenfeleken. Egy újabb sérülés esetén (ne legyen!) már jóval több kombinációs lehetőség van a tarsolyban, mint 2 éve volt. Csak azt a fránya passz játékot kellene rendbetenni...