Dominálta a csapat a játék első felét (17 pont), de a második játékrészben 0 (!) pontot tettünk fel a táblára.
Újra bántó edzői hibákat láttunk, a jó time management és a gyors reagálás nem Andy Reid-ék terepe.
Talán nem túlzás azt mondani, hogy ezt a meccset egy Belichick szintű edző gond nélkül lehozta volna.
Az egyik legbántóbb hiba a 2. negyed végén történt.
Volt egy meg nem adott futott TD-nk. Ott azonnal challengelni kellett volna, ezt bizony az edzői stáb szúrta el.
Két időkérésünk volt még, belefért volna a challenge akkor is, ha nem nyerjük meg.
De időt nyertünk volna ahhoz, hogy kitaláljunk valami működő goal line játékot, mert az ezt követő 3. és 4. kísérletre bemutatott középső futások reménytelenek voltak. Sőt ha negyedikre rúgunk, akkor is megvan a meccs.
Aztán a 3. negyedben megint jött egy Smith interception, és szokás szerint megint az end zone-ban.
Már a Tampa elleni meccs is így ment el.
És a 4. negyedben jött a szokásos bénázás, egyszerűen a csapat nem képes az időt profi módon égetni.
Volt egy nagyon bosszantó pillanat a vége felé, amikor 17-16-os vezetésnél, 3 és 3 szituációban,
egy időkérés után, egy teljesen értelmetlezhetetlen, kifordulós, elsőszándékból történő irányítófutást láthattunk.
Ha ott megvan a first down, akkor megvan a meccs.
Majd jött az ellenfél 2 perces támadása, ahol elkezdett sütni a Tennessee támadójátéka, mi meg bambán asszisztáltunk hozzá. Volt még 2 időkérésünk, ha nagyon hasít az ellenfél be kell kérni, hogy megzavarjuk őket, és a védelmünk összeszedje magát!
Ehelyett mire kértük ki az időt?  A Titans 53 yardos mezőnygól kísérletének lefagyasztására...
Ami egyébként nem ment volna be...
De az ex-kansasi rúgó, Succop összeszedte magát, és másodikra berúgta. Ezzel nyert a Titans.
Gratulálunk a Kansas edzői stábjának....
(Amúgy ezt a rúgó lefagyasztósdit be kellene tiltani a francba. Szerintem sportszerűtlen és nem illik a játék szellemiségébe.)